Forrás: Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

Az elméleti definíció szerint, a szűkebb értelemben vett életbiztosításban a halálnak a biztosítás tartama alatti bekövetkezése vagy be nem következése (meghatározott életkor elérése) a biztosítási esemény. A gyakorlatban azonban az életbiztosítási konstrukciók sokszor nem csak életbiztosítási, hanem további beépített elemeket, jellemzően betegség-, illetve balesetbiztosítási elemeket is tartalmaznak.

Tágabb, köznapi értelemben az életbiztosítás a biztosított életében bekövetkező eseményekhez, elsősorban halálhoz, vagy a szerződésben meghatározott más eseményhez (életkor elérése, házasságkötés, gyermekszülés, nyugdíjazás stb.) kapcsolódik.

A biztosítási esemény bekövetkeztekor a biztosító a szerződés tartalma szerinti biztosítási összeget köteles kifizetni (esetleg járadék formájában folyósítani). Életbiztosítás esetén a biztosító szolgáltatásának mértékét nem a bekövetkezett kár nagysága határozza meg, hiszen a biztosítási esemény (élethelyzet) általában pénzben nem fejezhető ki, hanem a biztosító és a vele szerződő fél a szerződéskötéskor szabadon állapodhat meg a biztosítási összeg mértékében.

Alapvetően két életbiztosítási típust különböztethetünk meg: a haláleseti és az elérési biztosítást. Ezekből természetesen további számos, igen elterjedt forma eredeztethető, mint például az említett két típus ötvözeteként leírható vegyes biztosítás vagy a járadékbiztosítás.

Kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy, a kedvezményezett részére egy előre meghatározott összeget (biztosítási összeg) fizet ki. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, akkor a biztosítás kifizetés nélkül megszűnik.

E biztosítási forma célja elsősorban az, hogy a kedvezményezett túlélők számára biztosítsa, hogy a biztosított halála esetén ne kerüljenek szorult anyagi helyzetbe, a biztosított esetleges adósságának (pl. bankkölcsön) megfizetése alól mentesüljenek az örökösök. A kockázati életbiztosítás ezért hitelfedezeti életbiztosításként is felhasználható. A kockázati biztosítás kifizetése fedezetet nyújthat a temetési költségekre vagy az örökösödési illeték kiváltására is.

Az "egész életre szóló", vagy közkeletű angol terminológiája alapján a "whole life" biztosítás, a kockázati biztosítás egy speciális fajtája. Itt a biztosítás tartama a biztosított hátralévő élete, így mindenképpen kifizetéssel szűnik meg. Jellemző megoldás a whole life biztosítás esetében, hogy a díjfizetési periódust korlátozzák, pl. az ügyfél 80 éves koráig, s ezután a biztosítás díjfizetés nélkül marad érvényben.

Az elérési biztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosítási tartam eltelte után is életben van, akkor részére (vagy egy előre meghatározott kedvezményezett részére) a biztosítási összeget kifizeti. Ha a biztosított a tartam lejárta előtt meghal, akkor a biztosítás megszűnik, és a már befizetett díjak valamint a felhalmozott hozam a kedvezményezettet, kedvezményezett hiányában pedig az örököst illeti. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb biztosítási piacon - így a magyaron is - az elérési biztosítás bizonyos értelemben csak elméleti konstrukció, önmagában ilyet nem árusítanak. Nálunk leggyakrabban a vegyes, a díjvisszatérítéses elérési biztosítás és a járadékbiztosítások részeként jelenik meg.

Az egyik leggyakoribb életbiztosítási termék a vegyes biztosítás, mely a kockázati és elérési biztosítás kombinációja. Itt a biztosítási esemény:

• a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
• halála, a biztosítási időtartam alatt.

A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál tehát a következő:

• ha a biztosított az előre rögzített tartam lejártakor életben van, úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
• Ha a biztosított a biztosítási időtartam alatt meghal, úgy a biztosító kifizeti a halál időpontjában érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.

Ez a biztosítási forma alkalmas arra, hogy a biztosított gondoskodjon a halála esetén hátramaradott családtagjairól, illetőleg biztosítsa nyugdíjas évei anyagi biztonságát, előtakarékoskodjon valamilyen a jövőben várható kiadásra (pl. gyermekek iskoláztatása, családalapításának, lakhatásának segítése). Két életre szóló vegyes biztosítás esetén két biztosított van, ennél a formánál halálesetnek a korábban elhunyt biztosított halála számít. Jellemzően házastársak kötik.

Ennél a hosszú távra szóló biztosítási terméknél jelentős szerepet játszik a befektetési eredmény, mely a biztosító befektetési tevékenységével jön létre. Az eredményesség mértéke azonban előre nem kiszámítható, ezért erre a biztosítók általában nem adnak garanciát.

A befektetés eredményességének megítéléséhez fontos megismerni a befizetett biztosítási díj sorsát. A díj egy részét a biztosító azonnal költségként elvonja. E költségrész mértéke, összetétele az ügyfelek számára általában nem ismert. E szempontból is igen fontos az, hogy az ügyfél még a szerződés megkötése előtt alaposan megismerje a biztosítás feltételeit tartalmazó szabályzatot.

A költségek levonása után megmaradó díjrész egy kisebb része a teljes veszélyközösségben bekövetkező haláleseti kifizetések alapjául szolgál, a nagyobbik díjrész lesz az alapja azoknak a kifizetéseknek, amelyeket a lejáratkor kapnak meg az akkor életben lévő biztosítottak. Ez utóbbi díjrészek megtakarításként az úgynevezett életbiztosítási díjtartalékba kerülnek, ezt az összeget fekteti be a biztosító.

A biztosító az életbiztosítási díj kiszámításakor feltételez egy olyan hozamot, amelyet mindenképpen el fog érni, és a garantált szolgáltatás mértékét e garantált hozam figyelembevételével állapítja meg. Ennek a hozamnak a mértéke, a technikai kamatláb, mely a biztosítási feltételekből általában megismerhető. A biztosítónak a vállalt szolgáltatást akkor is teljesítenie kell, ha a befektetési eredmény elmaradna a garantált szinttől. A biztosítók túlzott garancia vállalásának határt szab egy pénzügyminisztériumi rendelet, mely a technikai kamatláb lehetséges mértékét maximálja (53/2001. (XII. 22.) PM rendelet).

A befektetési eredmény nagyobb részét a biztosító visszajuttatja a veszélyközösségnek, kisebbik részét pedig megtartja saját költségeire, nyereségére. (A többlethozam visszajuttatás mértékét a hatályos biztosítási törvény szabályozza.)

A biztosítás - annak megtakarítási jellege miatt - akkor sem szűnik meg kifizetés nélkül, ha időközben jelentős változás áll be a szerződő körülményeiben. Ha - folytatólagos díjfizetésű biztosítás esetén - a szerződő nem fizeti tovább az esedékes díjakat, két lehetőség közül választhat, kötvénye visszavásárlását vagy kötvénye díjmentesítését (más kifejezéssel: díjmentes leszállítását) kérheti.

Ezek az úgynevezett maradékjogok, melyek általában csak a biztosítási feltételekben meghatározott idő eltelte után nyílnak meg, azaz a visszavásárlásra és díjmentesítésre ekkortól kerülhet csak sor.

Visszavásárláskor a biztosító a biztosítás feltételeiben meghatározott mértékű kifizetést teljesít, és a biztosítás a kifizetéssel megszűnik.

Fontos tudni, hogy a maradékjogok megnyílása után a visszavásárlási összeg igen alacsony lehet, messze elmaradhat az addig befizetett díjak összegétől.

Díjmentes leszállításkor - figyelemmel arra, hogy a biztosított az eredeti szerződés szerint még hátralevő esedékes díjakat a továbbiakban nem fizeti be - a biztosítási összeg kerül csökkentésre, vagyis leszállításra. Ebben az esetben a biztosítás nem szűnik meg. A biztosítás lejártakor, illetve a biztosított halála esetén kifizetésre kerül a csökkentett biztosítási összeg.

Ha szerződő átmeneti pénzzavarba kerül és ezért kívánja megszüntetni a szerződést, segítséget nyújthat számára - az említett lehetőségeken felül - a díjtartalék fedezete mellett nyújtott áthidaló jellegű kölcsön. A vegyes jellegű biztosítási módozatok ezért sok esetben kölcsönfelvételi lehetőséget is tartalmaznak.

A befektetési életbiztosítás esetében – szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító.

Általában a biztosítók különböző kockázatú és várható megtérülésű, az összetételre jellemző névvel ellátott eszközalapokat hoznak létre, melyek közül a szerződő befektetési preferenciája alapján választhatja ki a neki megfelelő alapot. Sok esetben lehetőség van arra is, hogy a befizetett díjat különböző eszközalapok között ossza meg a szerződő.

(Azt azonban nem határozhatja meg a szerződő, hogy konkrétan milyen eszközbe fektesse a pénzét. Például nem adhat arra megbízást a biztosítónak, hogy befizetéséből 5 éves hátralevő futamidejű államkötvényt, vagy egy adott részvénytársaság részvényét vagy kötvényét vásárolja meg számára.)

A befektetéshez kötött biztosítások esetén kiemelten fontos tájékozódnunk az adott konstrukció költségstruktúrájáról, melyet a biztosító szerződési feltételeiben határoz meg. Célszerű előzetesen részletes tájékoztatást kérnünk arról, hogy a biztosító összeg szerint milyen mértékű és típusú költségeket kíván érvényesíteni.

Milyen költségekkel kell számolnunk?

• Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók az eszközalapok egységeire eladási és vételi árfolyamot szabnak. Amikor díjat fizetünk be, akkor a választott alapból - napi eladási árfolyamon - vásárolunk befektetési egységeket. Amikor a biztosító szolgáltatására kerül sor, akkor - vételi árfolyamon - megveszi tőlünk az egységeket és pénzben fizeti ki az ellenértéket. Az eladási árfolyam - jellemzően 3-5 százalékkal - magasabb, mint a vételi árfolyam.
• Kezdeti költségek levonása: A biztosítók kezdeti befizetéseink egy részét úgynevezett kezdeti egységként tartják nyilván, és azokból - az egyéb, felhalmozási egységektől eltérően - költségrészt vonnak el, elsősorban azért, hogy abból fizessék ki az ügyfél megszerzése miatti terheiket. Az ilyen jellegű elvonás általában az első két év befizetéseit érinti, mértéke konstrukciótól függően változó. Előfordulhat az is, hogy nem kezdeti költség címen, hanem alapnyitási díj, alapkezelési vagy tőkegyűjtési költség elnevezéssel, ahhoz hasonló mértékű, a díjbefizetések százalékában meghatározott jutalékot vonnak el.
• A szerződőnek számolni kell az adminisztrációs költségekkel is. Az adminisztrációs vagy kezelési költséget havonta, fix összegben számítják fel a biztosítók. (Jelenleg 300-400 Ft/hó körülire tehető.)
• A meglévő egységek más fajtákra történő átváltásáért, azaz az eszközalapok közötti átcsoportosításért általában "alapváltási" díjat, átváltási költséget kell fizetni. Ez lehet fix díj, vagy az átváltandó érték arányában felszámítandó díj. (pl. 400 Ft/tranzakció, vagy az összeg 2,5 ezreléke, maximum 2500 Ft)
• Biztosítási kockázati díj: Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a befektetési egységhez kötött biztosítás – befektetési jellege ellenére is - elsősorban életbiztosítás. Ezért a biztosító rendszeresen (pl. havonta) levonja a biztosítási kockázatra (halálesetre, balesetre stb.) eső díjrészt is. Ennek mértéke a szerződés egyedi jellemzőitől - elsősorban a biztosított nemétől, életkorától, s a halálesetre szóló fedezet mellé kötött kiegészítő biztosításoktól - függ.

A befektetési életbiztosítás célja, szolgáltatásai a vegyes biztosításhoz hasonlóak. Általában ugyanazok a maradékjogok is érvényesíthetők, valamint kiegészítő biztosítások is köthetők ehhez a típushoz.

Ha a biztosított a biztosítási tartam lejártakor életben van, a biztosító kifizeti a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét. Ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott biztosítási összeget, illetőleg - ha ez magasabb összeg! - a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét.

A járadékbiztosításoknak számos formája van, és gyakran kombinálják őket más biztosításokkal is. Nem mindegyik járadéktípus tekinthető életbiztosításnak, hanem csak az, amelynek a kezdete, vége, illetve tartama a biztosított halálától függ. A járadékbiztosítások számos formája különböztethető meg az alábbi jellemzők alapján:

Egyszeri díjas biztosítás: a biztosítási díjat a szerződő (előre) egy összegben fizeti meg.

Folyamatos, vagy rendszeres díjfizetés: a biztosítási díjat a szerződő a szerződés szerint meghatározott díjfizetési időszak alatt, meghatározott gyakoriság szerint fizeti (havi, negyedéves, féléves, éves).

Azonnal meginduló járadék esetén még abban az évben megindul a járadékfizetés, míg a halasztott járadékfizetés esetében csak a szerződésben meghatározott időtartam (általában néhány év) eltelte után.

Az előleges járadékot mindig az időszak (leggyakrabban hónap) elején, az utólagos járadékot pedig mindig az időszak végén fizeti ki a biztosító (éves járadék fizetés esetén).

• a biztosított élete végéig (egyszerű életjáradék), vagy
• egy meghatározott időpontig vagy időtartamig, de legfeljebb a biztosított korábbi haláláig (időleges életjáradék).

A biztosító garantálhatja, hogy egy meghatározott ideig, általában néhány évig - függetlenül a biztosított életbenlététől - mindenképpen folyósítja a járadékot (garanciaidő).

A főbiztosításokhoz általában további kockázatokra, önálló szolgáltatást nyújtó, kiegészítő jellegű biztosítások is köthetők. Ezek a kiegészítő biztosítások technikai megoldásaikban (díjfizetés gyakorisága, inflációkövetés stb.) általában igazodnak a főbiztosításhoz, s annak megszűntével ezek is automatikusan megszűnnek.

Ilyenek lehetnek például:

• baleseti halál esetén a haláleseti szolgáltatáson felüli, további szolgáltatás biztosítása,
• szolgáltatás rokkantság, kórházi ápolás, műtét esetén, ha az ok baleset volt,
• szolgáltatás betegség miatt bekövetkező rokkantság, műtét, kórházi ápolás esetén,
• rettegett vagy kritikus betegségek (rák, infarktus, szélütés) bekövetkezése esetén járó szolgáltatások,
• meghatározott esemény bekövetkezte után a hátralevő díjak átvállalása,
• a díjnövelés kiegészítő biztosítás (opció) lehetővé teszi, hogy bizonyos időszakonként a szerződő új kockázat-elbírálás nélkül emelje a biztosítás díját és összegét.

Fontos tisztáznunk, hogy mi a célunk a biztosítással? Valóban biztosítani kívánjuk magunkat, hozzátartozóinkat, avagy inkább megtakarítani, befektetni szándékozunk? Amennyiben inkább megtakarítási szándék vezérel - a megfelelő döntés meghozatala érdekében - célszerű a biztosítási termékeket más pénzügyi, befektetési termékekkel is összehasonlítani.

Biztosítási szándék esetén, mérjük fel a biztosítási szolgáltatással szemben támasztott igényeinket, valamint teherviselési képességünket. Az alábbi szempontok mérlegelését követően válasszuk ki a sokféle termék közül a megfelelő formát.

• Várható-e, hogy egy családtag halála vagy munkaképtelenné válása a család további megélhetését anyagilag jelentősen megnehezíti vagy lehetetlenné teszi?
• A biztosítási esemény bekövetkeztének valószínűsége, a kockázat mértéke átlagos vagy attól nagyobb (pl. a biztosított fokozott veszéllyel járó munkakört tölt be)?
• Előre vetíthető-e a családi költségvetést terhelő jelentősebb kiadás, (pl. beiskolázás, házasságkötés, gyermekszületés)?
• Várható-e (és mikor) a család anyagi helyzetében, vagyongyarapodásában változást hozó tartós esemény, például nyugdíjazás?
• Milyen igényeink vannak, milyen életbiztosítási forma felel meg az elképzeléseinknek? Egyösszegű szolgáltatást, vagy járadékfizetést igényelnénk?
• Milyen összeget tudunk havi rendszerességgel (esetleg inflációt követő módon), vagy egyszeri tartós lekötéssel a biztosítási célra elkülöníteni?

Mielőtt biztosítási szerződést kötnénk, ne döntsünk azonnal, előbb alaposan tájékozódjunk.

A biztosítási ajánlat megtétele előtt mindig tanulmányozzuk a szerződési feltételeket /szabályzatot/. Ha valamit nem értünk, kérjük szakember segítségét, magyaráztassuk el a számunkra nem egyértelmű biztosítási fogalmakat.

A biztosító - mielőtt a szerződés megkötésére sor kerülne - köteles beszerezni írásbeli nyilatkozatunkat arra vonatkozólag, hogy a biztosító főbb adataira, a biztosítási szerződés jellemzőire vonatkozó részletes tájékoztatást megkaptuk. E tájékoztatónak figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia a biztosító mentesülésének a szabályait, a biztosító szolgáltatása korlátozásának a feltételeit, a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat, valamint minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételt.